Az utóbbi időben az amerikai politikai diskurzusban teret nyerő egyik legmeglepőbb elképzelésnek az számít, amely szerint Donald Trump megválasztott elnök és csapata hivatalba lépésekor aktívan a dollár leértékelésére fog törekedni annak érdekében, hogy ezzel növelje az amerikai export versenyképességét, és csökkentse a külkereskedelmi hiányt. Ha Trump megkísérli ezt, sikerrel járhat? És mi sülhet el rosszul – és valószínűleg fog is?
Donald Trump megválasztott amerikai elnök Tegyük újra naggyá Amerikát (Make America Great Again – MAGA) koalícióján belül a vártnál hamarabb jelentkeztek a repedések. December végére a technológiai milliárdosokból álló szárny nyílt összetűzésbe keveredett a MAGA nativista szárnyával a H-1B vízumprogram miatt, amely lehetővé teszi az amerikai vállalatok számára, hogy évente mintegy 600 ezer képzett külföldit alkalmazzanak ideiglenes jelleggel.
A világgazdaság rettegve várja Donald Trump kereskedelmi vámjainak hatályba lépését. Trump egyértelműen szereti az importvámokat, és azt ígérte, hogy megemeli azokat a Kínából, Európából, Mexikóból, sőt Kanadából származó termékek esetében. Hogy ez mekkora kárt fog okozni, az nemcsak a vámok által érintett szektorok számától, illetve a vámok mértékétől függ, hanem attól is, hogy milyen céllal vetik ki azokat.
Nagyon sok találgatást hallani arról, milyen káosz várhat (vagy nem várhat) Amerikára és a világra Donald Trump megválasztott amerikai elnök január 20-i beiktatását követően. Senki sem tudja, hogy Trump meghirdetett programjából mennyi „valós”, és mennyi az, ami egyfajta színjátszás a választóbázisa felé, erődemonstráció az ellenségeinek, vagy egy tárgyalási stratégia része a kongresszussal, valamint a különböző baráti és ellenséges országokkal szemben. De minden harsánysága és az alternatív valóságot teremteni kívánó hívei ellenére Trump nem tudja hatályon kívül helyezni a számtani törvényeket, bármennyire is próbálkozhat ezzel az elkövetkező hetekben, amikor a kormányzat eléri a szövetségi adósságlimitet.
Donald Trump megválasztott amerikai elnök által bejelentett szinte minden egyes kabinet- vagy stábtagi kinevezést a média előre látható felháborodási hulláma fogadta. E hisztéria egy része mélyen gyökerező pártpolitikai elfogultságnak tudható be, más része jogos aggodalmakat tükröz, míg van olyan része is, amely merő ostobaság.
2024-ben a globális geopolitika és az egyes országok politikája jelentős változásokon ment keresztül. A világgazdaságban is egyszerre látni jelentős gyengeségeket, köztük Európában és Kínában, valamint figyelemre méltó fényes pontokat, különösen az Egyesült Államokban. 2025-ben a fejlemények lehetséges kimenetelének spektruma tovább fog szélesedni.
Donald Trump megválasztott amerikai elnök második adminisztrációja január 20-án délben lép hivatalba. Trump megállás nélküli választási kampánya – amely azóta tartott, hogy 2020-ban kikapott Joe Biden ellen – azt sugallja, hogy második elnöksége az elsőhöz képest jobban meg lesz szervezve, de ugyanúgy az adócsökkentésekre fog összpontosítani a gazdaság fellendítése érdekében, valamint a magasabb vámokra fókuszál majd az amerikai külkereskedelem átalakítása céljából, továbbá a lehető legtöbb bevándorló kitoloncolására irányul, hogy több lehetőséget teremtsenek az amerikai munkavállalók számára. Megváltoztak azonban az idők, és a valóság valószínűleg nem fog egyezni a hangoztatott retorikával.
Nem meglepő, hogy a BRICS-országok élen járnak a digitális eszközökkel kapcsolatos kísérleti projektekben, amelyek felboríthatják a fennálló Bretton Woods-i rendet. Ezzel az ellenséges vízióval szembeni legígéretesebb alternatívaként azonban egy egyszerű megoldás adódhat: tartsuk meg a Nyugat által dominált pénzügyi architektúrát, de korszerűsítsük a határokon átnyúló fizetéseket biztosító rendszert.
Az Európai Unió öt évvel ezelőtt, amikor elindította az Európai Zöld Megállapodást (European Green Deal), a klímaváltozás elleni küzdelem globális élharcosaként pozícionálta magát. A fenntartható gazdaság kiépítése azonban mostanra még fontosabbá vált, mivel a globális felmelegedés következményei és költségei egyre súlyosabbak. Ráadásul az Ukrajna elleni orosz inváziót követő földgázválság is rámutatott arra, hogy fel kell gyorsítani a dekarbonizációt az EU energiaellátásának biztosítása, az energiaköltségek csökkentése és a társadalmi kohézió előmozdítása érdekében. Az egykor klímavédelmi programként indult politika ma már az EU egzisztenciális kihívásainak kezelésében segíthet.
Dél-Korea figyelemre méltó átalakulása a világ egyik legszegényebb országából az egyik leggazdagabb államává páratlan folyamatnak számít a közelmúlt történelmében. Bár a hivatalos adatok erős növekedést és alacsony munkanélküliséget mutatnak, a dél-koreai gazdaságot továbbra is mély strukturális kihívások sújtják, amelyek mélyreható hatással lehetnek a jövőben az ország jólétére.
Németország a mintapéldája mindannak, ami az európai gazdaságban rosszul működik. A GDP-je már a második egymást követő évben fog várhatóan csökkenni. Az energiaigényes iparágak, mint a vegyipar és a fémfeldolgozás súlyos gondokkal küzdenek. A német bajnok cégek, mint a Volkswagen és a ThyssenKrupp pedig példátlan leépítéseket és gyárbezárásokat jelentettek be.
Nem kellett volna akkora meglepetésként hatnia annak, hogy az amerikai választókat nagyrészt hidegen hagyta a demokraták azon figyelmeztetése, hogy Donald Trump súlyos veszélyt jelent az amerikai intézményekre. Egy 2024. januári Gallup-felmérés szerint ugyanis az amerikaiak mindössze 28%-a elégedett „az amerikai demokrácia működésének módjával”., ami rekord alacsony aránynak számít.
Nem valószínű, hogy a középhatalmak, mint India, Indonézia, Brazília, Dél-Afrika, Törökország és Nigéria saját tömböt hoznak létre, mégis jó helyzetben vannak ahhoz, hogy számos sürgős fellépést igénylő nemzetközi kérdésben vezető szerepet töltsenek be. Ezzel egy olyan jövőképet kínálhatnak fel a világgazdaság számára, amely nem függ sem Amerika, sem Kína hatalmától és jóindulatától.
Donald Trump győzelmének kezdeti sokkja után elemzők és politikusok azon töprengenek, hogy az mit is jelent ez az Egyesült Államok és a világpolitika jövőjére nézve. A demokraták számára létfontosságú annak megértése, hogy egy ilyen megosztó, korlátolt figura miért tudott ismét győzni. Túlságosan balra mentek, és elvesztették a mérsékelt amerikaiakat, akik a többséget alkotják? Vagy a centrista neoliberalizmus – amelyet Bill Clinton óta a demokrata elnökök követtek – nem hozta az eredményeket, megteremtve a változtatás igényét?
Az oroszországi Kazanyban októberben megrendezett BRICS-csúcs, mint ahogy minden csúcstalálkozónál ez megszokott, jórészt a fotózkodás jegyében telt. A csúcs másik fő történése is inkább szimbolikus volt, mint érdemi: az orosz pénzügyminisztérium és a központi bank bemutatta a „nemzetközi monetáris és pénzügyi rendszer javításáról” szóló jelentését, amely alatt az orosz tisztviselők nyilvánvalóan azt értették, hogy „alternatívát kell találni a fegyverként használt dollárral szemben”.
Miközben Európa egy esetleges kereskedelmi háborúra készül, miután Donald Trump megválasztott amerikai elnök januárban hivatalba lép, az EU két legnagyobb gazdasága nehézségekkel küzd. Míg Németországban tavalyhoz hasonlóan idén sem lesz növekedés, addig Franciaországban jövőre várhatóan kevesebb mint 1%-kal nő majd a gazdaság. Vajon Európa gazdasági stagnálása az elégtelen keynesi ösztönzők eredménye, vagy a túlságosan nagyra nőtt és nem elég rugalmas jóléti állam az oka a gondoknak? Akármelyik is igaz, egyértelmű, hogy azok, akik azt hiszik, hogy olyan egyszerű intézkedések, mint a magasabb költségvetési hiány vagy az alacsonyabb kamatok megoldhatják Európa problémáit, elszakadtak a valóságtól.
Több nagy épület is elkészült.
Folyamatosan frissülő hírfolyamunk.
Korábban egészen súlyos kijelentésről jöttek hírek.
Tanultunk egyáltalán valamit 2008-ból?
Átértékelődnek a mesterséges intelligencia befektetéseik.
Érzékenyen reagálnak az árfolyamok.
Tanultunk egyáltalán valamit 2008-ból?
Jelentős kifizetések várhatók.
Még nincs késő, ha hiszel Trump ígéretének.
