Nem kellett volna akkora meglepetésként hatnia annak, hogy az amerikai választókat nagyrészt hidegen hagyta a demokraták azon figyelmeztetése, hogy Donald Trump súlyos veszélyt jelent az amerikai intézményekre. Egy 2024. januári Gallup-felmérés szerint ugyanis az amerikaiak mindössze 28%-a elégedett „az amerikai demokrácia működésének módjával”., ami rekord alacsony aránynak számít.
Nem valószínű, hogy a középhatalmak, mint India, Indonézia, Brazília, Dél-Afrika, Törökország és Nigéria saját tömböt hoznak létre, mégis jó helyzetben vannak ahhoz, hogy számos sürgős fellépést igénylő nemzetközi kérdésben vezető szerepet töltsenek be. Ezzel egy olyan jövőképet kínálhatnak fel a világgazdaság számára, amely nem függ sem Amerika, sem Kína hatalmától és jóindulatától.
Donald Trump győzelmének kezdeti sokkja után elemzők és politikusok azon töprengenek, hogy az mit is jelent ez az Egyesült Államok és a világpolitika jövőjére nézve. A demokraták számára létfontosságú annak megértése, hogy egy ilyen megosztó, korlátolt figura miért tudott ismét győzni. Túlságosan balra mentek, és elvesztették a mérsékelt amerikaiakat, akik a többséget alkotják? Vagy a centrista neoliberalizmus – amelyet Bill Clinton óta a demokrata elnökök követtek – nem hozta az eredményeket, megteremtve a változtatás igényét?
Az oroszországi Kazanyban októberben megrendezett BRICS-csúcs, mint ahogy minden csúcstalálkozónál ez megszokott, jórészt a fotózkodás jegyében telt. A csúcs másik fő történése is inkább szimbolikus volt, mint érdemi: az orosz pénzügyminisztérium és a központi bank bemutatta a „nemzetközi monetáris és pénzügyi rendszer javításáról” szóló jelentését, amely alatt az orosz tisztviselők nyilvánvalóan azt értették, hogy „alternatívát kell találni a fegyverként használt dollárral szemben”.
Miközben Európa egy esetleges kereskedelmi háborúra készül, miután Donald Trump megválasztott amerikai elnök januárban hivatalba lép, az EU két legnagyobb gazdasága nehézségekkel küzd. Míg Németországban tavalyhoz hasonlóan idén sem lesz növekedés, addig Franciaországban jövőre várhatóan kevesebb mint 1%-kal nő majd a gazdaság. Vajon Európa gazdasági stagnálása az elégtelen keynesi ösztönzők eredménye, vagy a túlságosan nagyra nőtt és nem elég rugalmas jóléti állam az oka a gondoknak? Akármelyik is igaz, egyértelmű, hogy azok, akik azt hiszik, hogy olyan egyszerű intézkedések, mint a magasabb költségvetési hiány vagy az alacsonyabb kamatok megoldhatják Európa problémáit, elszakadtak a valóságtól.
1987-ben jelent meg Paul Kennedy történész nagy hatású bestsellere (A nagyhatalmak tündöklése és bukása címmel), amely a birodalmi túlterjeszkedés témáját járta körül, és a Szovjetunió, valamint az Egyesült Államok – az akkori korszak két nagyhatalmának – vizsgálatával zárult. Alig néhány év alatt a Szovjetunió összeomlott, megnyitva az utat az USA előtt, hogy a világ egyetlen teljes mértékben domináns hatalmává váljon. A közelmúlt eseményeit figyelembe véve azonban talán itt az ideje, hogy leporoljuk Kennedy könyvét, és újragondoljuk az abból levonható tanulságokat.
Donald Trump megválasztott amerikai elnök eltökélt szándéka, hogy gazdaságilag és stratégiailag fellép Kínával szemben. Ez nem kis feladat, mert nagyon sok, az Egyesült Államokban vásárolt terméknek olyan ellátási láncai vannak, amelyek mélyen gyökereznek a kínai feldolgozóiparba.
A most véget ért klímacsúcs ugyanolyan képmutató és eredménytelen volt, mint az összes korábbi, a világ politikai vezetőinek többsége még csak meg sem jelent a találkozón. Így is 50 ezer ember érkezett repülővel a csúcsra a világ minden tájáról, miközben lényegében azt hangoztatják, hogy nem szabad repülőre ülni. A szegény országok politikusai tüntetőleg kivonultak az egyeztetésekről, a gazdag országok pedig végül évi 300 milliárd dolláros klímaalapra tettek ígéretet.
Az amerikai elnökválasztás eredménye inkább a demokraták veresége volt, mint Donald Trump diadala. A demokraták nem azért veszítettek, mert Joe Biden elnök túl sokáig maradt elnökjelölt, és nem azért, mert Kamala Harris nem volt elég jó jelölt, hanem azért, mert elveszítették a munkás szavazókat, és nem sikerült visszahódítani őket.
Trump nemcsak a választáson elért erős felhatalmazással, hanem a kongresszus mindkét házának ellenőrzésével és a Legfelsőbb Bíróság konzervatív többségével együtt lép majd hivatalba. Szabad kezet kap az átfogó belpolitikai programjának megvalósítására, a szövetségi kormányzat radikális átalakítására és az intézményi normák átírására. Ha igaz az, hogy Trump visszatérése mélyreható hatással lesz az Egyesült Államokra, akkor újabb elnöksége valószínűleg még nagyobb jelentőséggel bír majd a világ többi része számára.
„A gazdaság, te hülye!” – ez az elhíresült szlogen, amelyet James Carville politikai stratéga talált ki, segített Bill Clintonnak 1992-ben legyőzni George H.W. Bush elnököt, és most egy újabb amerikai elnökválasztási eredményre ad magyarázatot. A gazdaság kiemelt szerepet játszott az idei választáson, megteremtve a feltételeket nemcsak ahhoz, hogy Donald Trump legyőzze Kamala Harrist, és hogy a republikánusok megszerezzék az irányítást a szenátus és a képviselőház felett, hanem esetleg ahhoz is, hogy egy ellenelit új hatalmi struktúrát vezessen be.
Az idei évben megrendezett számos választás, nem utolsósorban az amerikai elnökválasztás, elterelte a figyelmet az ENSZ bakui klímaváltozási konferenciájáról (COP29). A politikai vezetőknek azonban szerte a világban továbbra is a klímaválság elleni küzdelemre és a zöld átmenet felgyorsítására kell összpontosítaniuk mind a fejlett, mind a fejlődő gazdaságokban.
Nyolc évtizeddel a Nemzetközi Valutaalap (IMF) megalapítása után a világ országai nagyszabású alkut köthetnek – és kell is kötniük – az IMF irányítási struktúrájának reformja és a felmerülő kihívások kezelése érdekében. A dolgok jelenlegi állása szerint az IMF egyre rosszabb helyzetben van ahhoz, hogy teljesítse a tőle elvárt feladatokat.
Kína jelentős forrásokat fordít a dolláralapú fizetési rendszer alternatívájának megteremtésére. Ennek ellensúlyozására az amerikai politikai döntéshozóknak támogatniuk kellene a stablecoinokat kibocsátó magáncégeket, ugyanis ezek az eszközök biztosíthatják az amerikai állampapírok iránti keresletet, és erősíthetik a zöldhasú globális helyzetét.
A fejlődő országok klímavédelmi kiadásai finanszírozásának ígéretes módja lehet a szolidaritási illetékek alkalmazásának kiterjesztése. Ezek olyan, a szén-dioxid-kibocsátásra és gazdasági tevékenységekre kivetett globális illetékek, amelyekből származó bevételeket a fejlődő országoknak juttatják. Ezen megoldások kiterjesztése hatalmas előnyökkel járna.
A világ válaszúthoz érkezett: az egyik út a még nagyobb mértékű globális széttöredezettséghez és a válságok elmélyüléséhez vezet, a másik pedig esélyt kínál az egyes országok egyéni, illetve közös jólétének elérésére a közös problémák közös megoldásain keresztül. Bár egyértelmű, melyik utat kellene választani, ennek a döntésnek az eredménye attól függ, hogy képesek leszünk-e a meglévő nemzetközi intézmények átalakítására. A kétrészes cikk első része főként az IMF-et, kisebb részben a Világbankot övező problémák azonosításáról szólt, míg ebben a második részben a szerzők a nemzetközi rendszer és intézményei átalakításának általuk kívánatosnak tartott módját (az ötödik világrendre való átállást) mutatják be.
Itthon a Gránit Bank tőzsdére lépése szolgáltatja a legnagyobb izgalmakat.
Folyamatosan mennek előre az oroszok.
A karácsonyi készülődésben jelentős gyengülést és erősödést is láttunk már.
Folyamatosan frissülő hírfolyamunk.
235-re nőtt a sérültek száma.
Terrorizmussal is vádolják.
Gyorgyevics Benedekkel, a Városliget Zrt. vezérigazgatójával beszélgettünk.
Miért csökken a közvetlen külföldi tőkebefektetések volumene?
Meddig nőhet még?
